Egy, számomra nagyon érdekes és tanulságos történetet szeretnék elmesélni nektek.

Múlt héten stílustanácsadáson jártam, ahol szuper ötleteket kaptam, hogy hogyan tudok még ízlésesebben, még összehangoltabban öltözni. Megtanultam, hogy számomra mi az előnyös, hogyan érdemes a ruhákat hordani. Imádtam az egész délelőttöt.

De most nem emiatt írok, hanem amiatt, hogy alapvetően azt gondoltam eddig magamról, hogy képes vagyok változtatni, változni. De most szembesültem azzal, hogy azért nem megy az olyan könnyen. Mert bár jó lenne másképp is öltözni, még stílusosabbnak lenni, de voltak ötletek, tippek, amikre kapásból nemet mondtam. Az egyik ilyen, hogy én biztosan nem fogok nadrágot hordani, mert az nem nőies. Aztán persze kipróbáltuk ilyen-olyan kiegészítőkkel, másfajta cipővel és bizony ez is tud nagyon csinos és nőies lenni.

Nagyon érdekes és egyben megdöbbentő is volt szembesülnöm azzal, hogy azért nem vagyok az a típus, aki gyorsan változtat. Bár a változást szeretném, de mégis ragaszkodom ahhoz, amit én jónak látok.

Milyen sokszor előfordul velünk – velem is-, hogy szeretnénk, hogy az életünk másmilyen legyen, de mégis, amikor arról van szó, hogy valamit változtatni kellene, akkor az már nem megy olyan könnyen. Pedog változás, változtatás nélkül nehezen fognak a dolgok másképpen történni, mint ahogy eddig történtek. Tulajdonképpen várunk arra, hogy más legyen az életünk, pl. jobb munkánk legyen, de amikor arról van szó, hogy ezért mit tudnánk tenni, akkor nagyon sokszor inkább nem is teszünk semmit.

Pedig ahogy Einstein is megfogalmazta: „Egy problémát nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani, amivel azt létrehoztuk.”