Régen, amíg nem jártam a Személyiségfejlesztő Akadémiára és éppen csak elkezdtem önismerettel foglalkozni, azt hittem, hogy egy problémát egyszer átbeszélek pszichológussal, fejlesztővel, aztán az utána más lesz. De most már tudom és tapasztalom is, hogy jaj, de nem így van ez a valóságban…. Milyen naív voltam…

Egyszer ránézni valamire nagyon nem elég. Újra és újra neki kell futni témáknak, dolgoknak és még utána is nagyon oda kell figyelni mindig, mert főleg az elején könnyű újra a régit, a megszokottat csinálni. Nekem ez most megint az egyensúly, a kikapcsolódás kapcsán jött elő. Már nyáron sikerült valamiféle egyensúlyt teremteni a tanulás, házimunka és gyereknevelés között, de most mivel decemberben záróvizsgát fogok tenni, megint eltolódott minden a tanulás felé. Nem pihentem, nem olvastam (éppen csak nagyritkán), nem tornáztam, már szinte barátnőkkel sem találkoztam, hanem minden létező szabad percemet a tanulás, a tételek kidolgozása töltötte ki…. Egyre türelmetlenebb voltam otthon is, szóval éreztem, hogy nem jó irányba mennek a dolgok. Valamit változtatnom kellett, mert azt éreztem, hogy ez így már nem jó nekem sem, de a családnak sem. Visszagondolva, ha valami nagyon foglalkoztat és nagyon erős benne a motivációm, akkor mindig ezt teszem. Azt hajtom, azzal kelek-fekszek, minden mást háttérbe szorítok. De nagyon nem jó ez a végletekben gondolkozás.

Eszembe jutott, hogy hiszen nyáron ezen már gondolkoztam, próbáltam változtatni és akkor megfogalmaztam, hogy akkor tudok kikapcsolódni, ha egy kicsit távol kerülök fizikailag is a könyvektől, a laptoptól. Nekem egyenlőre csak úgy megy a kikapcsolódás ha valahova akár pár km-re is, de elutazunk. Így töltöttünk el egy csodaszép októberi vasárnap délutánt Tatabányán a Turul-emlékműnél és tettünk egy kellemes túrát az erdőben. Ilyenkor olyan jó csak úgy együtt lenni a családdal, a telefont is csak fényképezés miatt veszem elő és ilyenkor nem is hiányzik a közösségi média, az üzenetek.

Egyenlőre így megy csak a kikapcsolódás. A cél az, hogy egyszer eljussak oda, hogy otthon is le tudok ülni majd egy kávéval a kezemben csak úgy, hogy élvezem a pillanatot és nincs semmi feladatom.

Ti mennyire tudtok kikapcsolódni?