Szerettem volna mindenképpen írni egy összefoglalót arról, hogy mi is történt ebben a tanévben az iskolai érzelmi intelligencia fejlesztő foglalkozásokon.
Januártól júniusig bezárólag 3 iskolában összesen 5 osztályban voltam jelen az érzelmi intelligencia foglalkozásokkal.
Általában 3x megyek egy-egy osztályba és minden alkalommal más-más témát járunk körbe, az érzelmi intelligencia más-más területeit érintve.
Nagyon szerettem ezeket a foglalkozásokat az iskolákban, én magam is nagyon sokat kaptam a gyerekektől. Örömmel figyeltem a változásokat egy-egy félősebb gyereken, nagyon megható és örömteli volt látni, ahogy az elején még félénk gyerekek a fejlesztések hatására egyre jobban megnyíltak és megosztották az érzéseiket, gondolatainkat.
Néha ez is nehézséget okoz a gyerekeknek, hogy egyáltalán hogyan mondják el, mit éreznek, mi mozog bennük. Az érzelmi intelligencia fejlesztő foglalkozások hatására ez is változhat, ugyanis a foglalkozásokon nagyon sok időt fordítunk arra, hogy elmondjuk mit érzünk, meghallgassuk a társainkat.
Első alkalommal mindig önmagunk és a társaink jobb megismerésével kezdünk. Egyéni, páros és csoportos feladatokat hozok és ez alapján mélyítjük az önismeretünket.
Második alkalommal az érzelmek a fő fókuszpont, nekem személy szerint ez a kedvencem. Imádom, ahogy egyre lelkesebbek a gyerekek, ahogy összegyűjtjük, hogy milyen érzelmeket ismernek. Gondolkoznak, igyekeznek, tényleg tanulni akarnak. Az élet nagy rendező, ugyanis általában azok a gyerekek szoktak egy csoportba kerülni, akik nem annyira „csípik” egymást, de itt- a kezdeti ellenállást leszámítva- már néha nagyokat tudnak nevetni és meg is állapítják a gyakorlatok végén, hogy „jé, ne is volt olyan rossz együttműködni XY-nal”. Ilyenkor olyan boldog vagyok, hogy átérzik, hogy mi is lehet a feladat lényege és meg is tudják fogalmazni azt, hogy mit nyertek ezáltal.
Ez mindig olyan büszkeséggel tölt el, hogy megtapasztalnak sok mindent az érzelmi intelligencia fejlesztő foglalkozásokon, amit elraktároznak magukban és a kellő időben talán majd emlékezni is fognak rá. De hogy magukkal viszik ezeket az érzéseket, abban biztos vagyok.
Harmadik alkalommal további együttműködős feladatokat viszek a gyerekeknek, majd a program zárásaként mindig mindfulnes következik. Szeretem a mindfulnest, mert segíthet lenyugodni a gyerekeknek, segíthet, hogy lehiggadjanak, mielőtt cselekszenek. Erre is, mint minden más területre nagyon-nagy szüksége van a gyerekeknek.
Ami engem különösen boldoggá és büszkévé tesz, az az, hogy adhattam valami nagyon fontosat a gyerekeknek, amire bármikor visszaemlékezhetnek. Amit magukkal vihetnek érzés szinten is… Az, hogy hozzájárulhattam a mai gyerekek érzelmi intelligenciájának fejlődéséhez…. Az, hogy esélyt kaphattak arra, hogy van más út is, mint amit addig ismertek.
Ősszel folytatjuk, már vannak nagyon szuper terveim. 🙂