Ma már, akár akarjuk, akár nem a közösségi média kikerülhetetlen. Szinte mindenki fenn van és azért, ha őszinték vagyunk magunkhoz, bizony nézzük is, hogy ki mit tölt fel, kivel mi történt, kinek milyen szép a gyereke.

Aztán ahogy egyre inkább azt látjuk a közösségi médiában, hogy XY gyereke milyen ügyes, okos, mert már egy csomó különórára jár, külföldre utaznak rendszeresen, akkor nagyon-nagyon tudatosnak kell lenni, hogy ne húzzon le ez a sok “tökéletes család, gyerek” kép és ne kezdjünk el azon szorongani, hogy mi még nem visszük a gyereket háromféle foglalkozásra.

Ehhez azonban nagyfokú önismeretre van szükség, hogy tudjunk nemet mondani, hogy tudjuk azt, hogy amit mi adunk a gyerekeinknek, az pont az, amire nekik szükségük van. Nyilván itt nem az elhanyagolásra gondolok, de ha egy gyerek csak szimplán gyerek és otthon játszik minden nap ovi után, akkor az nagyon is rendben van. Ez a dolga.

De könnyen odatelepszik az a kis belső hang, a kisördög a vállunkra és elkezd duruzsolni a fülünkbe, hogy lemarad a gyerek valamiről, nem teszünk meg mindent, amit pedig megtehetnénk. Vagy éppen bennünk szülőkben van bizonytalanság, hogy vihetné többre is a gyerekünk, mint amennyire mi vittük, vagy pont bennünk van egy erős teljesítményorientáltság, ami nem engedi, hogy ne tegyünk meg mindent. Ilyenkor ezt az erős teljesítményorientáltságot akarva-akaratlanul de továbbadhatjuk a gyerekeknek is, akikbe már kicsi kortól ezt beletápláljuk. Hangsúlyozom, hogy ezt nem direkt teszi egyik szülő sem, mert ezek nagyon tudattalanul működnek és sokszor nincs is fogalmunk róla, hogy miért tesszük.

Aztán persze fokozódik tovább és ott van az iskola, mint következő lépcső, ami már valóban a teljesítményről szól. Ahol valóban oda kell figyelni a gyerekre, hogy meglegyen a házi, csak ha már itt is irreális elvárásokat támasztunk, hogy pl. mindenből ötösnek kell lenni, pedig látszik, hogy a gyerekünk nem matekos beállítottságú, akkor ez egyrészt szorongást okozhat a gyerekben, másrészt felmerül a kérdés, hogy miért is fontos a színtiszta ötös bizonyítvány?

Ugyanígy mehetnénk tovább a pályaválasztásig, ahol ha nem ismerjük jól önmagunkat és a gyerekkel akarjuk megéletni a saját meg nem élt vágyainkat, akkor hajlamossá válhatunk arra, hogy túlságosan is beleszóljunk a gyerekünk pályaválasztásába.

Ezért is jó nagyon jól ismerni önmagunkat, mert akkor egyrészt könnyebben el tudjuk fogadni, ha a gyerekünk mást akar, másrészt jobb lehet a kettőnk közti kapcsolat is, harmadrészt mi szülők is könnyebben, lazábban foghatjuk fel az ilyen “versenyhelyzeteket”, teljesítmény összehasonlításokat.