Szombaton délelőtt tartottam meg az első érzelmi intelligencia fejlesztő foglalkozást alsósoknak.
Az első alkalommal mindig az ismerkedésé a főszerep, hiszen a gyerekeknek is meg kell ismerniük egymást. Azonban már az első alkalommal sem csak ismerkedünk, hanem elkezdtünk az érzelmi intelligencia egy-egy részterületével megismerkedni. Ezúttal az önismeret, önmagunk jobb megismerése volt a téma.
Önismereti mesével kezdtük a délelőttöt, melyben a fekete rigó is megtapasztalja azt, hogy akkor a legcsodálatosabb, ha önmagát alkotja és nem akar másnak látszani, mint ami.
Különböző játékokon keresztül összeszedtük, hogy milyen pozitív és negatív tulajdonságokat ismernek és ezek közül mi jellemző rájuk. A feladatok során mindig vannak beszélgetős, egyéni és csoportos, rajzolós feladatok is, mert mindenki más-más érzékszervén keresztül képes befogadni a hallottakat.
Megtapasztalhatták, hogy milyen érzés valóban odafigyelni a társukra, mennyire volt könnyű vagy nehéz visszaidézni azt, ami a másik mondott. Könnyűnek tűnik, hogy csak figyelni kell, de nem az. 🙂 Mégha könnyű kérdések és témák vannak, akkor sem, mert állandóan fut a belső mozink.
A gyerekek nagyon ügyesek és nyitottak voltak. Kíváncsisággal, nyitottsággal fogadták a feladatokat és igyekeztek valóban részt venni a foglalkozáson.
A délelőtt második felében pedig egy mini albumot készítettünk. Egy darab papírból megtanulhatták, hogy hogyan lehet egy kis fényképalbumot elkészíteni. Igazán egyedülálló, csodálatos alkotások születtek, mindenkié más, mindenki beletette a saját személyiségét.
Nagyon kreatív csapat jött össze, látszik, hogy szeretnek alkotni. 🙂 Volt, ami alig akart hazamenni.
Ennél nagyobb visszajelzés úgy gondolom nincs is, mint amikor annyira magával ragadja őket a délelőtt, hogy alig akarnak elmenni.