Ha nem húzzuk meg a határainkat és nagyon sokáig mindent és mindenkinek eltűrünk, akkor egyre inkább nő bennünk a feszültség, egyre frusztráltabbak leszünk. Ez kihat aztán az életünk minden területére: párkapcsolatunkra, a gyerekkel való kapcsolatunkra, egyre inkább azt érezhetjük, hogy csak a másik a fontos és egyre jobban elveszíthetjük a saját céljainkat. Ez pedig hosszú távon senkinek sem jó.
Először is fontosnak tartom leszögezni, hogy:
nemet mondani és ezáltal a határainkat meghúzni, nemcsak olyan helyzetben lehet, amikor erőszak történik.
Határokat meghúzni anyaként pl. a gyerekeinkkel kapcsolatban is lehet, sőt kell is. Sokszor átélhetjük, hogy a gyerekek csak velünk akarnak lenni, velünk akarnak játszani. Ha olvasnánk egy könyvet, vagy éppen csak interneteznénk, akkor is a mi figyelmünkre vágynak. Ez is egyfajta határtartás, hogy türelmesen, az ő szintjüknek megfelelően elmagyarázzuk nekik, hogy “anya most ezt elolvassa, de utána figyelek rád.” Ha mindig rendelkezésre állunk, de belül egyre inkább úgy érezzük, hogy ez már nagyon sok, az nem jó sem az anyának, sem a gyereknek. Ezért is jobb inkább finoman, szelíden előre letisztázni, hogy mi az, ami belefér és mi nem. Ha pedig nem mondjuk el ezt a gyereknek, nem tartjuk a határokat, akkor először lehet, hogy próbálunk még jobb és jobb anyák lenni, de belül már egyre idegesebbek vagyunk, az előbb-utóbb ki fog törni. Akkor már sokkal jobb inkább előre megbeszélni a gyerekkel. Arról nem is beszélve, hogy ő is érzi, hogy bár anya jön és látszólag velem van, de valami mégsem oké. Valami nem kerek.
Ugyanígy lehet határokat meghúzni a párkapcsolatokban is. Attól, hogy őszintén elmondom a páromnak, hogy nekem ez és ez nem fér bele, mert én másra vágyom, attól ez még nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretem őt. Sőt, ez azt jelenti, hogy fontos vagyok magamnak amiatt, hogy én jól legyek, mert ha én jól vagyok, akkor tudok szeretettel, türelemmel felé fordulni.
Amikor meghúzzuk a saját határainkat, akkor az azt jelenti, hogy tisztelem magam annyira, hogy ki merem mondani, hogy mi az, ami nekem fontos, fel merem vállalni a döntéseimet anélkül, hogy utána lelkiismeretfurdalást érezzek.
De mi állhat amögött, ha nem tudom meghúzni a határaimat?
Emögött sokféle érzés állhat:
- félelem attól, hogy nem fognak szeretni
- félelem az elhagyástól
- félelem attól, hogy nem vagyok jó anya
- félelem attól, hogy más majd haragudni fog rám….
A felsorolás tetszőlegesen folytatható.
Az egyéni alkalmakon pont ezeknek a mögöttes érzéseknek járunk utána, ezen dolgozunk és ennek hatására utána képessé válhatsz arra, hogy úgy mondj nemet, hogy nincs lelkiismeretfurdalásod, semmiféle rossz érzésed….
Ide kattintva tudsz időpontot kérni egyéni fejlesztésre. Kattints ide!