Szeptember 3-án először Londonba, majd onnan Oxfordba utaztam egy trauma érzékeny mindfulness workshopra.

Az Oxford Mindfulness Foundation (OMF) rendszeresen tart mindfulness képzéseket, workshopokat a téma iránt érdeklődőknek. Idén, Almási Anita kolléganőm és barátnőm ötletén felbuzdulva én is vettem repülőjegyet Londonba augusztus elején.

Nagy lépés volt egyedül, család nélkül utazni, de annyira flottul ment minden a városba való bejutással is és annyira szuper volt kikapcsolódni, új impulzusokat szerezni, nem mellesleg az egész napos képzésen részt venni, hogy biztosan nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy külföldre jöttem konferenciára. Egyszerűen azt érzem, hogy kitágult a világ, hatalmas önbizalmat adott egy ekkora városban részben egyedül tájékozódni (külön reptérre érkeztünk), hogy ezt önbizalomerősítésként is felírnám mindenkinek. 🙂 Egyedül utazni valahova és ott egyedül tájékozódni, kérdezősködni.

Szeptember 4-én reggel vonattal Oxfordba utaztunk, mert ott volt a képzés. Nagyon impozáns épületben, a St.Hugh’s College-ban- sajnos az illatot nem lehet a képekhez csatolni, pedig szívesen tenném. Csupa-csupa zöld, a régi ódon épületek, de mégis érződik a falak között a tudás… És még a nap is kisütött, egyszóval tökéletes napunk volt.

David Treleaven workshopja elméleti résszel indult, beszélt a tolerancia ablakról, arról, hogy miért is fontos tágítani a tolerancia ablakot a segítői munkában és a saját önismeretünkben is.

Közben minden rész után gyakorlati feladatok következtek. Nagyon szeretem az olyan képzéseket, ahol nemcsak elméleti tudást kapok, hanem rögtön ki is próbáljuk, mert így sokkal jobban tudatosul.

Nagyon-nagyon színvonalas volt a képzés, nagyon tetszett az is, hogy hármas csoportokban is dolgozni kellett és így ismét egy képzeletbeli korlátot is átléptem, amikor idegenekkel angolul (!!) beszéltem szakmai dolgokról.