A féltékenység egy bizonyos fokig az egészséges kapcsolatok velejárója. A szerelemhez valamilyen formában, valamennyire hozzátartozik. Egészséges mértékben nem jelent gondot, akkor jelenhet meg, ha a társunk szerelmét veszélyeztetve érezzük, fennáll a veszteség érzése. Amikor viszont már kóros szintet ölt a féltékenység, az már más kategória.
Amikor a féltékenység már kóros, az mélyen a személyiségben gyökerező probléma. Ilyenkor ez már visszavezethető az adott illető önbizalomhiányára, értékelési zavarára. Értékes vagyok-e, szerethető vagyok-e. A kóros féltékenységnek nincs köze a valósághoz, ez egy irreális félelem.
Az érettebb felnőttek képesek higgadtabban viselkedni, ezzel szemben a kóros féltékenységgel élők hajlamosabbak az olyan azonnali cselekedetekre, mondatokra, amik mérgezik a kapcsolatot. Ilyenkor gyermeki szintre csúszik vissza a kommunikációjuk. Számonkéri, ellenőrzi a másikat, nyomoz utána, nem bízik benne. A másik fél pedig elkezd távolodni. Mivel fél attól, hogy megint mibe fog belekötni a másik, mi lesz az az élménybeszámolóból, ami nem tetszik a féltékeny félnek, elkezd egyre kevesebb dolgot elmesélni. A szakadék pedig elkezd mélyülni közöttük. A féltékeny fél érzi a másik távolodását, egyre inkább tudni akarja, hogy hol van a másik, kikkel tartja a kapcsolatot. Ezáltal kialakul egy játszma, egy ördögi kör kettejük között, ahol az egyik fél menekül, a féltékeny fél pedig egyre inkább megy a másik után és mindent tudni akar.
Ez pedig biztosan nem tesz jót a kapcsolatuknak.
Honnan eredhet a kóros féltékenység?
Először is tudnunk kell, hogy minden jelenbeli problémánk gyerekkori sérülések eredménye. A kóros féltékenység visszavezethető az önbizalomhiányra, önértékelési zavarokra. A kóros féltékenység a nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető mélysémára vezethető vissza, valamint arra, hogy engem úgyis el fognak hagyni. A mélysémák kora gyerekkorban alakulnak ki. A kóros féltékenységgel élő személy az elsődleges -szülői- kötődési minta során sérüléseket szerzett: nem tapasztalta meg azt, hogy biztonságban vagyok, a világ biztonságos, nem kapott elegendő gondoskodást. Ez pedig kihat a későbbiekre is.
Másrészről a gyerekek másolják a szüleiket is. Ha azt látja a gyerek otthon, hogy állandó féltékenykedés, a másik után nyomozás tölti ki a felnőttek napjait, akkor ő is követheti ezt a mintát és az ő életében is az állandó bizalmatlanság lesz a főszereplő. (Ezt úgy hívjuk, hogy mintakövetés). Vagy élhet az ellenminta követés szerint is, amikor pedig pont az ellenkezőjét csinálja annak, amit a szülei csináltak.
Hogyan kezelhetjük, ha felismertük magunkon a túlzó féltékenység jeleit?
Ha kis mértékben észleljük magunkon a féltékenység jeleit, akkor tudatosítással, az érzelmek megfogalmazásával magunk is dolgozhatunk ezen. Tudatosítsuk magunkban, hogy szerethetőek vagyunk, írjuk össze az eddigi sikereket, helyzeteket, amikor szerethetőnek éreztük magunkat. Ha azonban ez nem segít, akkor sem célszerű a párunkkal veszekedni, hanem foglalkozzunk önmagunkkal. Keressünk magunknak célokat, tanuljunk, alakítsunk ki saját programokat, baráti találkozókat. Legyen egy kis külön része az életünknek, és ez a kis távolság néha csodákra képes.
Ha azonban úgy érezzük, hogy a féltékenység már teljes mértékben átvette az életünk felett az irányítást, túlságosan ez köti le minden gondolatunkat, akkor mindenképpen érdemes személyiségfejlesztő szakemberhez fordulni.
A féltékenységen is lehet dolgozni, személyiségfejlesztéssel ezen is lehet változtatni.
A kérdés csupán az, hogy Ön akar-e változtatni?
Ide kattintva kérhet időpontot telefonon vagy emailben!