Bán-Horváth Ildikó

érzelmi intelligencia fejlesztő, személyiségfejlesztő

Mit miért teszünk meg felnőttként?

Felnőttként sokszor a gyerekkori hiányainkat akarjuk betölteni: vagy mi magunk tesszük meg azokat a dolgokat, amiket gyerekként nem lehetett, vagy a párunktól várjuk, hogy ő teljesítse a soha be nem teljesült kívánságainkat.

pl. Amikor mi teszünk meg ilyen dolgokat, pl. direkt mindig veszünk valamit a kisboltban, mert gyerekként csak azt hallottuk, hogy a nagy ABC-ben veszünk meg valamit, mert itt, a kisboltban drága.

Vagy például, ha gyerekként azt éltük meg, hogy a szüleinknek mindig fontosabb volt a munka, a háztartás, mint mi, akkor felnőve tudattalanul ugyan, de azt várjuk a társunktól, hogy neki mi legyünk az elsők. Azaz betöltse azt az űrt, amikor nem mi voltunk a legfontosabbak a szüleinknek.

Előfordulhat az is, hogy gyerekként a pénzre hivatkozva soha nem nyaraltunk, akkor felnőve, hogy nehogy megint ezt a hiányt kelljen megtapasztalni, minden pénzünket és időnket utazásra fordítjuk- még akkor is, ha ez már nekünk is sok.

Érezzük talán, hogy ezek nem igazán jó megoldások. Csak azért venni valamit a kisboltban, mert gyerekként nem lehetett, nem igazán okos ötlet. De ugyanúgy, ha az „elég fontos vagyok” érzést nézzük, ott sem az a megoldás, hogy a párunktól várjuk, hogy betöltse ezt a fájó hiányt, ami gyerekként ért minket.

Mégis akkor mit lehet tenni?

Ezeket a gyerekkori sérüléseket feldolgozni csak szakemberrel, pl. személyiségfejlesztővel, pszichológussal, pszichoterapeutával lehet. Mindennek a kulcsa az önismeret.

Amikor elkezdünk önismeretbe járni, akkor már látjuk azt, hogy valamin változtatni kell. Vállaljuk a felelősséget a saját életünkért… A gyerekkori hiányainkat csak mi magunk tudjuk betölteni. Igen, még felnőttkorban is lehetséges ez. Az önismereti folyamat, egy fejlesztői folyamat pont ezt a célt is szolgálhatja. Megadjuk önmagunknak azt, ami gyerekként hiányzott.

Az életünk a gyerekkori hiányaink és sérüléseink átdolgozása után válhat csak teljesebbé és kiegyensúlyozottabbá.

Gyerekkori sérülése mindenkinek van. Nincs olyan ember, vagy ha van is, nagyon ritka, akit két olyan szülő nevelt, akik már minden gyerekkori sérülésüket megdolgoztak és mindent úgy tudtak csinálni, hogy mi ne sérüljünk.